A Szepsi Református Egyházközség lelkészeinek névsora 1563-tól:
1563 – 1580 Galata István
1580 - 1583 Iklódi Miklós
1583 – 1587 Paksi Cormaeus Mihály
1587 - Kőrösi Lukács
1599 – 1607 Siderius János
1594 – 1606 Újfalvi Katona Imre
1615 – 1638 Kovásznai Imre
1642 – 1645 Szathmári Lázár Miklós
1645 – 1650 Borosnyai Gáspár
1650 – 1680 Váczi András
1664 – 1671 Keresztúri G. Bálint
1680 – 1694 Tolnai Szabó Mihály
1680 - 1684 Pertsi András -segédlelkész
1684 - 1688 Kabai Ferenc - segédlelkész
1694 - 1703 nem volt lelkész
1703 – 1710 Kőrösi János
1710 – 1713 Szentandrási Simon Mihály
1714 – 1727 Nádudvari Mihály
1727 – 1738 Szatmári János
1738 – 1744 Nádudvari Mihály
1744 – 1753 Bogáti István
1753 – 1766 Bódis Ferenc
1766 – 1775 Vári Zeke Miklós
1775 – 1776 T. Jósvai Mihály
1776 – 1779 Kaptzi István
1779 – 1800 Tasnádi Székely István
1801 – 1804 Sárkány Pál
1805 – 1816 Major József
1816 – 1823 Patay János
1823 – 1829 Kerészy István
1829 – 1833 Szanits Dániel
1833 - 1850 Márkus György
1850 – 1863 Márkus László
1863 – 1864 Tatár Mihály
1864 – 1872 Hadházy László
1872 – 1873 Jakab János
1873 – 1874 Béki Sámuel
1874 – 1875 Varga József
1875 – 1879 Megyasszay Pál
1889 – 1927 Kovács Béla
1927 – 1942 Csáji Pál
1942 – 1972 Orémus Endre
1973 – 1985 Vass Géza
1987 – 2014 Gábor Lajos
Kiss Endre József: Siderius János, a "nagy hírű és kedvességű és szép tudományú nevezetes ember."
401 éve halt meg augusztus 31-én és temettetett el Szepsiben Siderius János református esperes-lelkipásztor, egyházi író. „ Tanúlt a’ Német országi Oskolákban 1583-dik esztendő tájban, vólt Tarczali Prédikátor, Abaújvár és Torna Vármegyékbeli Ekklésiák Esperestjek, nagy hírű és kedvességű és szép tudományú, nevezetes ember. Köz akaratból írt egy Kátékismust és botsátott Világ eleibe 1597-dik esztendöben. Melyet az után is sokszor nyomtattak ki és közönségesen éltenek véle a’ Reformáta Ekklésiákban. ” – foglalta össze a róla szóló tudnivalókat Bod Péter. [1]
A születésének időpontját nem ismerjük; csupán becslésekbe bocsátkozunk, amikor feltételezzük, hogy 1550 előtt látta meg a napvilágot és talán 60-es éves kora körül ment el.
Szikszón született, hazai tanulmányai után külföldi egyetemjárásra indult. 1583-ban Wittenbergben seniora a magyar coetusnak. Itt valószínűleg nem egy, hanem több évet töltött tanulással. 1584-ben elveszítette 14 éves leányát. Vígasztaló verseket és sorokat írtak hozzá: Tolnai Fabricius Balázs sárospataki lelkipásztor, Csanádi János, Czibradi Mihály, Szepsi W. Balázs, Debreceni Tankó Miklós, Miskolczi P. Boldizsár, Szamosvölgyi Sándor - diáktársai. [2]
Hazatérve Kassán, majd Tarcalon református lelkipásztor, 1598-tól 1604-ig az - korábban kassavölgyinek nevezett - abaúji egyházmegye esperese, 1599-től szepsi lelkipásztor. [3] Szepsi korábban Báthori György birtoka, aki erdélyi tanácsúr, a tárnokmester testvére, Kassa környéki négy településen 163 porta tulajdonosa. [4] A század utolsó negyedében – 1575-től - a református ruszkai Dobó Ferenc, az egri hős leszármazottja, alsó-magyarországi főkapitány, császári és királyi tanácsos, barsi és beregi főispán a vidék legbefolyásosabb közéleti személyisége, mint az ország leggazdagabb birtokosa.
A káté és énekszerző szepsi esperesnek tekintélye van a kortársak között. Támogatja a lelkipásztornak készülők külföldi egyetemjárását. [5] Többek között kapcsolatban áll Dobó Ferenccel, Thököly Sebestyénnel, [6] egyengeti Szenci Molnár Albert és a tarcali születésű, későbbi zempléni esperes Miskolczi Csulyak István előmenetelét. [7]
Siderius 1604-ben lemond esperesi tisztéről, feltehetően betegsége – vagy betegségei - miatt és 1608-ban elmegy a minden élők útján.
A leánya halálára írt gyászverse, [8] Tolnai Fabricius Tamáshoz [9] írt üdvözlő verse, [10] Gönczi István [11] művéhez [12] írt ajánlása [13] és általa szerzett temetési ének [14] mellett első sorban katekizmusával írta be nevét a kátéirodalom és egyházunk történetébe:
Kisded Gyermekeknec való CATECHISMUS, Az az Rövid Kérdések és feleletek által való TANÍTÁS : A Keresztyéni Hitnec foe Agazatirol. Debreczen, 1597. Rheda Ny. [15]
A káté a protestáns irodalomban az a műfaj, mely az evangéliumi tanítás lényegét összefoglalja, ezért a Biblia és az énekeskönyv után a leginkább forgatott könyv. A reformáció századának végére mind Európában, mind Magyarországon kialakultak a hitújítás ágazatai, megteremtették egyházszervezeteiket és intézményeiket. A katechetikai irodalomnak szolgálnia kellett a belső megerősödést a hitelvek rövid összegzésével és mind érettebb, kiforrottabb megfogalmazásával, ugyanakkor helyt kellett állnia a küldő támadásokkal szemben. Ebben a két-, - néha több - frontos küzdelemben, még az ellenreformáció korszaka előtt, született meg, - a református kátéirodalom első hazai korszakának lezárásaként [16] - Siderius kátéja.
A nagy elődöket követve, Luther és Kálvin nyomdokain halad, a Heidelbergi Káté tanítása szerint, s a közvetlen elődei közül Félegyházi Tamás [17] és Szikszai Hellopoeus Bálint [18] kátéinak anyagait veszi át. Mivel a kátéirodalomban az anyag meghatározott, az átvétel kikerülhetetlen, ugyanakkor ez nem zárja ki az eredeti összeállítást. A kátéírónak széleskörű ismeret-anyagra, megfelelő érettségre, lényeglátásra, tömörítési képességre és mindenek előtt, nagy alázatra van szüksége ahhoz, hogy időtálló művet alkosson. Sideriusnál ezek az adottságok nem hiányoznak. Az „Elöljáró beszédében” tarcali lelkipásztorként, bibliai Igével köszönti az olvasót és minden jót kíván. Azután kifejti, hogy az igaz istenismeretre tanítást, mihelyt az értelem megnyílik, már gyermekkorban kell kezdeni, s azután gyakorolni. Hangsúlyozza, hogy jó volna – legalább az adott egyházrész egyházmegyéin belül - egységesen, egyfajta katekézist elsajátítani, s az alapvető tanításokat egyformán magyarázni. Ennek eszköze lehet a rövid és egyszerű, könnyen érthető káté. [19]
A tematikáját a „Keresztyén vagy-é?” – kérdéssel indítja és szól a Krisztus érdeméből való bűnbocsánatról, s a mindenben Isten dicsőségére, embertársa javára igyekvő keresztyénről, akinek hivatása Isten jobb megismerése és tisztelete. A Szentháromság, az Apostoli Hitvallás, a Szentírás, a Tízparancsolat, a törvény és a bűn, az evangélium, a megigazulás, a hit, valamint Krisztus hármas tiszte után a szentségek és az imádság nagy témáit tekinti át, melyek harmonikusan illeszkednek egymáshoz. A kátéhoz egyszerű, mindennapos imádságokat csatol. Mindehhez elég a számára 34 tenyérnyi oldal.
A kátéját a népiskolai oktatás céljaira szánta. [20] Az ő korában azonban még nem létezett a mai értelemben vett népoktatás, de már kialakult a sajátosan magyar partikuláris iskolarendszer. Nem ismerték még a „gyermekirodalmat”, nem kísérleteztek a „gyermeknyelven” megírt kátéval. A felnőttek és a gyermekek kátéja között mindössze annyi a különbség, hogy a gyermekeknek szánt a végtelenségig leegyszerűsített. A mai olvasónak így is néha száraz, nehézkes, akadémikus, elvont, de tagadhatatlan az igyekezete arra, hogy szemléletes, befogadható legyen. A feleletei tömörek, kifejezőek, viszonylag színesek és szabatosak. A korabeli viszonyok között többet nyújtani nemigen lehetett volna. [21]
Erős biblicitásával nagyszerű segítő eszköze az evangéliumi hit öntudatos megélésének, s hatásával nemzedékek kegyességét, jellemét nevelte századokon át az az egyszerűségében elemi kifejező erő, mely a roppant tartalma miatt csaknem szétfeszíti a szerény kereteket. [22]
A 17. század elején tartott zsinati végzések a káté anyagát a nagyobb gyermekeknek ajánlják, majd a felavatandó lelkipásztorok tantételévé teszik. [23] A végleges formája – kisebb módosítások után – a 18. század közepére alakul ki. Népszerűségét mutatja, hogy a nyomtatása jó üzlet, nemcsak, mert az egyházi határozatok a használatát kötelezővé tették és emiatt mindig volt rá megrendelés, hanem, mert ettől függetlenül is nőtt a felhasználóinak közönsége. A debreceni nyomda sikeresnek számító, pár száz példányban megjelenő kiadványai mellett Siderius kátéját 30.000 példányban nyomtathatják. 36 ismert kiadásához az 1970-es évek végén még kettőt fölfedeztek: jelenleg 38 kiadásáról tudunk. [24] Tekintettel arra, hogy Siderius János életének és művének a teljesség igényével történő, monografikus feldolgozás még napjainkban is várat magára, nagy jelentősége van a helyi kultusz és síremléke ápolásának, emlékezete őrzésének, öröksége megismertetésének, az évfordulós események publikálásának a sajtóban a szélesebb közvélemény számára. Ettől várhatjuk ui. azt, hogy egyéni, regionális, esetleg intézményi kezdeményezés nyomán megszülethet életművének a teljesebb feldolgozása.
Addig – adja Isten, hogy - a kátéjában foglalt üdvösséges tanítása, temetési énekeinek hitvallása neveljen bennünket, akik megismerkedünk vele, jobb reformátussá, teljesebb emberré!
Szepsi, 2009. augusztus 30.
[1] Bod Péter: Magyar Athenas. (Nagyenyed, 1740.) 1766. 240. p. Bod Péter (1712-1769) erdélyi református lelkipásztor, Árva Bethlen Kata udvari papja, egyházi író.
[2] Koncz József: A wittenbergi akadémián a XVI. században tanult magyar ifjak latin versei, mint forrásművek és pótlékok a Magyar Athenashoz. = Itk 1891. 248., 256., 258. p.
[3] Szinyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. Bp. 1908. 970. p.
[4] Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I. Bp. 1990. 79-80. p.
[5] Még tarcali prédikátorként adományt küld a wittenbergi bursának. RMKT I. Bp. 1959. 502. p.
[6] RMKT II. Bp. 1962. 287. p.
[7] Miskolczi Csulyak Siderius ajánlására lett Thököly Miklós nevelője és tanulótársa Heidelbergben. RMKT II. Bp. 1962. 290. p. Tarcalról 1608-ban levélben írja Szenci Molnár Albertnek, hogy Sideiusnál közbenjárt az érdekében. RMKT II. Bp. 1962. 319. p.
[8] Epitaphia Scitissimae Virgunculae Annae, Filiae Reverendi Ac Doctissimi Viri Dn. Ioannis Siderij, Pastoris Ecclesiae Tarczalinae fidelissimi… Anno 1586. Witebergae, Typ. Clementis Schleich.
[9] Tolnai Fabricius Tamás – Siderius tanulótársa és seniori tisztében utódja Wittenbergben – Thököly Sebestyén udvari papja Késmárkon, majd 1595-től sárospataki lelkipásztor. Itt fejezi be életét 1599. februárjában. Gyászverssel kívánt részvétet Siderius leányának halála alkalmával. (1587.)
[10] Siderius János: Epigramma in libellum domino Thomae Fabricii Tholnensis. In: Tolnai Fabricius Tamás: Modesta et Christianae disceptatio…Vizsoly, 1594. Írása a képtisztelet miatt vitatkozik Horváth Gergely evangélikus lelkipásztorral. A mű elején Sideriusé ruszkai Dobó Ferenchez írt ajánlást követi, Karkai Demeter és Thúri György üdvözlő verseivel együtt. RMNY. No 756. Megjelent még in: Bocatius János: Alkalmi versek és levelek gyűjteménye (latin). Bártfa, 1599. RMNY No 846.
[11] Gönczi István debreceni diák, szintén tanulótársa Wittenbergben Sideriusnak, bár külföldi tanulmányait már Heidelbergben fejezi be. Nevezett műve Kálvin János magyarországi hatásának is bizonysága.
[12] Gönci István: Panharmonia sive universalis consensus Iesu Christi… Vizsoly, 1599. RMNY No 863. A szerző azt bizonyítja tételesen, hogy Krisztus Jézus tanításaival egyezőek Kálvin János tanításai.
[13] Dominus conitibus et conitatibus, civitatibus item et senatoribus, aliisque regni ordinibus orthodoxam fidem in lengacia retinentibus. Tarcal, 1599. január 19. Siderius előszava mellet tartalmazza Szepsi W. Basilius, Göntsi István, Margitai L. Péter verseit.
[14] Szilvásújfalvi Anderkó Imre Halottas énekei között. Horváth János: A reformáció jegyében. Bp. 1957. 326. p. Szilvásújfalvi énekeskönyvének címe: In exequiis defunctorum. Halot temetéskorra valo énekek. Debrecen, 1598. Rheda Ny. A 17. században még legalább 8 kiadást megért. A Sideriusnak tulajdonított énekek: „Jézus Krisztus Isten Fia…” - RPHA 676., „Sok nyomorúsággal élete embernek” – RPHA 1265., Szükség keresztyénnek mindennek éltében…” RMKT No 7. Bp. 1974. 558. p.
[15] RMNY I. No 801. Bp. 1971. 666. p. Az első kiadás szövege nem rekonstruálható. Az OSZK-ban őrzött 16 levélnyi töredék is lehetséges, hogy több kiadásból származik.
[16] Enyedy Andor: Magyar református kátéirodalom. Debrecen, 1928. 49. p.
[17] Félegyházi Tamás ( + 1586. ) debreceni református esperes, korának egyik legképzettebb magyar teológusa. Kátéja 1579-ben jelent meg és számos későbbi kiadást megért.
[18] Szikszai Hellopoeus Bálint (+ 1575) szikszói református lelkipásztor. Kátéja 1573 előtt jelent meg.
[19] A Siderius-káté napjainkban elérhető, legrégebbi, egész szövegében rendelkezésre álló anyaga Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készült Nagyváradon, 1642-ben. Közli kritikai és magyarázó jegyzetekkel: Barcza József: Siderius János kátéja. In: Studia et Acta Ecclesiastica No 3. Bp. 1973. 849-876. p. Siderius elöljáró beszédét a későbbi kiadásokból elhagyták.
[20] Zoványi Jenő cikkei a „Theologiai lexikon” részére a magyarországi protestantizmus történetéből. Kézirat gyanánt. Bp. 1940. 409. p.
[21] Enyedy A. id. m. 12. p.
[22] Enyedy A. id. m. 50. p.
[23] Barcza J. id. m. 853. p.
[24] Barcza József: Siderius kátéjának ismeretlen debreceni kiadása. = Magyar Könyvszemle 1979/4. sz. 408-411. p.
Szabó András: „Török” prédikátor Szepsiben
Szepsi Laczkó Máté krónikája írja a következőket az 1563-as évről szólván: „Egy török deák fő nemzet Debrecenben az Krisztust vallja Szepsiben leszen prédikátorrá: Stephanus Galatinus – ugyan ott holt meg.” ¹
A feljegyzés valóságértékét nincs okunk kétségbevonni, a krónikaíró jól ismerte szülővárosának történetét (feljegyezte² egy másik ottani prédikátor, Laskai Ambrus 1587-es halálát is), s Galatai Istvánról más adatok is szólnak. Szepsi Laczkó szerint „ugyan ott holt meg”, tehát haláláig folyamatosan Szepsiben működött. Ott találjuk a nevét – Stephanus Galata formában – az Egri Lukácsot elítélő 1568-as zsinat iratai között, a helvét irányú aláírók sorában a működési hely feltüntetése nélkül.³ A következő, s egyben utolsó adat 1580-ban szól róla, mint szepsi prédikátorról. Ez utóbbit Kemény Lajos kassai levéltáros közléséből tudjuk, aki azonban nem akart hinni a szemének, s a nevet kiegészítette egy „n” betűvel Galántaira.⁴ Valószínűleg 1580 második felében halt meg, ekkor jött ugyanis Szepsibe az utódja, Iklódi Miklós, addigi kassai magyar káplán.⁵
Prédikátorunk talán egy kisázsiai (Galata!), vagy Isztambul Galata városrészében született előkelő keresztyén férfi volt, akinek esetleg még színleg mohamedánná is kellett lennie. Hosszabb ideje Magyarország hódoltsági részében tartózkodhatott, innen az elengedhetetlen nyelvtudás, majd Debrecenben „Krisztust vallotta” – hihetőleg ünnepélyes külsőségek között, hisz a kor protestáns gondolatvilágától nem volt idegen a mohamedánok megtérítésének eszméje. Miután tudásáról megbizonyosodtak, illetve megtanulta mindazt, amire szüksége lesz mint prédikátornak, Melius Péter kézrátétellel felszentelhette, és erről egy írásos igazolást is kaphatott.⁶ Ezután a török területektől távolabb eső Szepsibe ment, ami csakis az akkoriban alakuló kassavölgyi seniorátus és annak seniora, Károlyi Gáspár beleegyezésével és tudtával történhetett. Galatai döntésének jelentőségét mutatja, hogy éppen ide került – utódai között e gazdag mezővárosban megtalálhatjuk Paksi Cormacus Mihályt és Szikszai Siderius Jánost.⁷
A szűkös adatok és a belőlük adódó következtetések a török-magyar érintkezések példa nélkül álló epizódját világítják meg. Egy főrangú renegát (nem magyarból lett törökké, hanem fordítva) helvét irányú prédikátor lett a hódoltsághoz még így is túl közeli Szepsiben, s ott több mint tizenöt évig békésen viselte hivatalát, tökéletesen beilleszkedve Magyarországon, valamint Wittenbergben tanult társai közé. Ez még akkor is nagy teljesítmény, ha eredetileg keresztyén volt – kivételessége miatt érdemes arra, hogy feljegyezzük.
){kind=link}