Az aradi vértanúk emléknapi istentiszteletet követően a gyülekezeti napok névadójának, Szepsi Laczkó Máténak az emléktáblájánál emlékeztünk meg hitünk és nemzetünk hőseiről: Szenczi Molnár Albertről, a zsoltárfordítóról, Laczkó Máté prédikátorról és aszúbor készítőről, valamint az aradi hősökről.
"Egy nép, közösség annyira lesz erős, amennyiben fiai és leányai krisztusi szeretettel tudnak gondolkodni, cselekedni, áldozatot hozni. Ezt látjuk Szenci Molnárnál, Szepsi Laczkónál és az aradiaknál és szenvedő kortársaiknál. Ez a múltban való erős meggyökerezés ma szöges ellentétben áll az oly hangos, és a progresszió köntösébe bújtatott régi-új jelszóval: a múltat végképp eltörölni. A múlttal való szakítás viszont gyökértelenséget eredményez. A gyökértelenség pedig könnyen manipulálhatóvá, kiszolgáltatottá teszi az embert.
Mi a közös ezekben a történelmi példákban? Mind Szenczi Molnár Albert, mind Laczkó Máté élete és életműve, mind az aradiak áldozata nagyon mélyen és erősen a Szentírásban vagy annak lelkiségében gyökerezik. A Biblia Szenci számára nem csak ókori szöveg, hanem Isten Igéje, amely a múltból szól ugyan, de a jelenben élő embert szólítja meg, és a boldog jövendő ígéretével és reménységével motiválja és formálja. Mind Szepsi, mind Szenc híres szülötte érti és tudja, mennyire fontos az isteni kijelentés az ember számára. Az aradiak pedig nem csak tudják, de a legnagyobb áldozatot is meghozzák, életüket is adják. A két prédikátor művei a Szentírásban gyökereznek, Isten igéje által kapnak inspirációt vagy egyenesen annak szövegével dolgoznak, az aradiak Krisztushoz lesznek hasonlóak mindhalálig való hűségükkel. Laczkó Máté Lorántfy Zsuzsannát segíti pásztori hivatásával, sőt, aszúborral is, írása korának krónikája. Molnár Albert a zsoltárokat ülteti át magyar nyelvre dallamhoz igazítva, javítja a Károli Bibliát, lefordítja Kálvin Institúcióját és a Heidelbergi Kátét, segíti a tanulni vágyókat magyar-latin szótárral, magyar nyelvtankönyv írásával, a hitüket gyakorlókat imakönyv és énekeskönyv írásával.
Mire tanít minket ma példájuk? Hogyan lehetünk méltók szellemii örökségükre? Úgy, hogy az életünk egyszerre gyökerezzen az Isten igéjében, és a Krisztus követésében. E kettő a nagy elődökhöz hasonló gondolkodásra és tettekre inspirál majd minket is: egyszerre leszünk nyitottak a világra és fogunk ragaszkodni hitünkhöz és nemzeti gyökereinkhez. Egyszerre leszünk Európaiak és magyarok. Egyszerre fogunk törekedni hitünk gyakorlására és elmélyítésére – pl. az Ige tanulmányozásával és a zsoltárok éneklésével is –, miközben tudást, műveltséget ragasztunk hozzá, és egyszerre leszünk képesek nagyot álmodni és cselekedni a ránkbízottakért, akár nagy áldozatok árán is. Egyszerre leszünk igényesek a külső dolgokban és nagyvonalúak a felebarátaink szeretetében. Evangélium szerint reformáltak és ökumenikusan nyitottak. Akkor majd mi is elmondhatjuk, amit a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert írt naplójába munkája végeztével: „Laus viventi Deo – Dicsőség az élő Istennek! (M.Á.)
){kind=link}